A természet jóvoltából hajózható Sajó folyóról

Ladislaus Bartholomaeides, A természet jóvoltából hajózható Sajó folyóról, ford. Rimócziné Hamar Márta, bev., jegyz. Kecskeméti Gábor, Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Irodalomtudományi Doktori Iskola, 2013, 42 l.

A füzet Ladislaus Bartholomaeides De Sajone amne című latin nyelvű művének (1808) hasonmását és első ízben megjelenő magyar fordítását teszi közzé. A kora közgazdasági problémáiból kiinduló, a kohászat, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás logisztikai gondjaira megoldást kereső szerző egy földtudós mérnök szemléletmódjával közelít a folyószabályozás kérdéseihez, mindezt az antik szövegek irodalmi elemzése útján elsajátított klasszikus latin nyelven. A méltatlanul elfeledett munka műszaki, természettudományi, közgazdasági, történeti és irodalomtörténeti jelentőségének tanulmányozására a legadekvátabb keret a Miskolci Egyetem megtestesítette kivételes diszciplináris kompetenciaegyüttes.

Ladislaus Bartholomaeides (1754–1825) lutheránus lelkész, történetíró, aki több tudományág történetében is jelentős és kezdeményező műveket alkotott. Késmárkon, Dobsinán, majd Wittenbergben tanult, 1783-tól ochtinai, 1795-től csetneki lelkész, 1807-ben alesperes, 1812-ben főesperes lett.

Tudományos műveit latinul publikálta, egyházi munkáit és néhány népszerű történeti tárgyú művét szlovák nyelven adta ki. Helytörténeti munkáiban szülőföldje, Gömör vármegye múltját tárta fel. Tanulmányozta a helytörténet írott forrásait, a családi levéltárak felkutatására és rendszeres átvizsgálására, a bennük fellelhető történeti adatok kiaknázására tett kezdeményezésével a magyarországi genealógiai irodalom történetébe is beírta a nevét. Művei ugyanakkor jelentőséggel bírnak a természet- és a műszaki tudományok történetében is, földrajzi, geodéziai és kartográfiai szempontból is igen értékesek.

De Sajone amne című latin nyelvű művét 1808-ban adta ki Lőcsén. Magyar fordítását még 1981-ben készítette el Tarnai Andor akadémikus felkérésére Rimóczi Gáborné Hamar Márta. A munka címe magyar fordításban: A természet jóvoltából hajózható Sajó folyóról, amelyet a régiek hajóikkal jártak, és amelyet az egész hazának – elsősorban a Tiszán inneni és túli Magyarországnak, valamint Borsod, Gömör, Szepes, Liptó, Zólyom és Nógrád megyéknek – tetemes hasznára ismét hajózhatóvá kellene tenni. A munka javaslatot tesz mindazokra a műszaki megoldásokra, amelyekkel a Sajó hajózhatóvá tételét megoldhatónak véli, és ennek során egy hidrogeológiai mérnök szaktudásához méltó invenciókat fejt ki. A folyó hajózásának viszont elsősorban ökonómiai haszna van: abban látja a jelentőségét, hogy az így könnyebbé váló árucsere olcsóbbá és könnyebben hozzáférhetővé teszi majd Felső-Magyarország erdészeti és bányászati kincseit az Alföldön, az Alföld terményeit pedig az azokat nélkülöző és emiatt drágaságukat elszenvedő Felső-Magyarországon. Mindennek a kifejtése igényes, az antik latin irodalomból vett idézetekben és arra tett utalásokban sem szűkölködő latin nyelven történik, emiatt irodalmi jelentősége is van, a mérnöki tudományok iránt érdeklődő, laicizálódó egyházi értelmiség gondolkodási és kifejezési formáinak 19. század eleji állapota tanulmányozható a szövegében. Mindezen sajátosságok miatt Bartholomaeides munkáját mérnök képzettségű kortársának, a ma már tudománytörténeti jelentőségű klasszikusként tisztelt Vedres Istvánnak közismert csatornaépítési javaslatai mellé lehet állítani.

A füzet elektronikus változatban is elérhető (szöveges PDF).