Irodalomtörténeti Közlemények2024. CXXVIII. évfolyam 2. szám
„
„…egy, ki mikor szülték, aludt…”
„A hetedik csak abban van meg, aki éppen a verset csinálja. A hetedik az ő egyszerisége, egyedülvalósága, ami több mint az, amit egyéniségnek szokás nevezni.”
„Mert hát, légy bölcs, légy balga, pap,
Laikus, gazdag vagy szegény,
Fösvény, tékozló, kicsi, nagy,
Úr, paraszt, szép, rút, bűn s erény,
Bármily rangú földi szirén,
Csupa nyakék, dísz, kincs, sugár,
Hiába: e föld kerekén
Mindenkit elvisz a halál.”
„Hetedfél esztendeig tartó rabságomban mindig az volt az én legkedvesebb álmom, hogy ha majd a’ szabadulás órája üt, miként fogok a’ gazdálkodáshoz, ’s miként hozom helyre, a’ mit velem a’ mostoha idők elmulasztattak. Égtem magamé lenni, ’s érezni, hogy végtére magamtól függök, hogy végtére igazán szabad vagyok.”
„Munkácsi fogságomból 1801. Júl. első napján értem Regmeczre. Lángoltam minél előbb láthatni Széphalmomat, de József öcsém attól észrevehetetlen örvök alatt mindég elvont. Későn vettem észre fortélyait és szándékát. Akkor kijöttem. Melly változások! Oltványaim, ültetéseim ki voltak vagdalva; irtásaimat parasztok szántották; az épűlet téli óllja volt az öcsém juhainak, ’s a’ ganéj három lábnyi magasságra töltötte be a’ szobákat; a’ vaskapcsok, melyek a’ falakat öszvevonták, ki voltak tördelve, ’s el voltak lopdosva; a’ juhászok a’ béboltozott pitvarból jobbra nyiló szobában tüzeltek egész télen, és ez olly kormos volt, hogy ha bévakoltatott volna is, a’ koromzsír általütött volna a’ meszelésen.”
„Az asszonyok, szép lejányok nagy gyengén élnek,
Az asztalnál ők sem esznek, nagy fittyel élnek,
Maga még reggel szép sölt kappant ők elnyeltenek.
Ezöst kannácskát az pincébe eligazítnak,
Regtől fogva kit éfélig meg sem száraztnak,
Két rossz tálat ők zörgetnek, szöknek, tombolnak.”
„El köll vágni a madzagot!”
”
ItK
H-1118 Budapest, Ménesi út 11–13. ● Tel.: +36 1 279-2760
itk@abtk.hu ● Impresszum
Minden jog fenntartva © Irodalomtörténeti Közlemények 1997–2023