Irodalomtörténeti Közlemények2024. CXXVIII. évfolyam 4. szám
„
„Költő vagyok, mifene más”
„Barátom, ha a’ Te vidéked nem áldozik a’ Grátziáknak, az enyim nem is esméri azokat. A’ magyar Petrarcát itt nem tsak nem bámulják, hanem tsudálkoznak rajta, a’ kik azt történetből [véletlenül] esmérik is, hogyan vesztegethette ollyasmire az időt.”
„Sulyomkofák”
„KÁLVIN […] Vedd tudomásul, hogy 1531-ben Zürich falait nem a pápisták vették be, hanem saját gyöngeségünk: a megosztottság, a mulyasággal fölhizlalt ellenzékiség […]!”
„SZERVÉT Mert te vagy mindenek legfőbb válaszadója. Apollón s a delphoi jósda, orákulum, egyszemélyes zsinat és konklávé – magad vagy itt az egyszemélyes demokrácia.”
„…ahol a legderekabb szamarakat tenyésztik…”
„Jól tudom, hogy a grammaticuszok és vers-szerzők dühe sokkal engesztelhetetlenebb a theologuszokénál, mert ezek csak halálig üldöznek, amazok ellenben a hóltakat még kevésbé kíméllik, mint az élőket […]”
„…a szellemre az anyag poklai tátognak mindenünnen, ezek fölött kell, mint Madách mondja, »glóriával általlépnie«.”
„…én nagyon érzek […] minden bántást.”
„…az ébredő emberállat először álmélkodott el rajta, hogy felebarátom dünnyög egypár hangot s erre az én lelki szemem előtt látomás kóvályodik.”
„…hogy a csudába írhatta volna Csokonai, hogy »Csonka panaszaim – a lágy alkonyodást sirni siettetik«, – ha ehhez a másfél sorhoz sem lettek volna meg a – szavai?”
”
ItK
H-1118 Budapest, Ménesi út 11–13. ● Tel.: +36 1 279-2760
itk@abtk.hu ● Impresszum
Minden jog fenntartva © Irodalomtörténeti Közlemények 1997–2023