Az Irodalomtörténeti Közlemények küldetésnyilatkozata

Az Irodalomtörténeti Közlemények publikációiban tárgyalt irodalomtörténeti korszakok megoszlása tekintetében hagyományosan három időszak jelölhető meg érdeklődési súlypontként: a régi magyar irodalom, a felvilágosodás- és reformkor, valamint az 1849-et követő és a 20. század derekáig tartó mintegy egy évszázad irodalma. E három nagy egység hosszú ideje csaknem pontosan egyenlő szerepet kapott a folyóirat tematikai arányaiban. E súlypontok lényegi elmozdítását nem, finom arányosítását azonban tervezzük munkánk során. A régi magyar irodalom csoportján belül kívánatosnak tartjuk a 17. századot megelőző időszakkal foglalkozó közlemények számának arányos növelését, külön is megemlítve törekvésünket a medievisztikai kutatások jelenlétének fokozására. Míg ugyanis külföldön a medievista szakfolyóiratok bőséges választéka jelenik meg, s ezekben a magyar kutatók publikálnak is, Magyarországon egyetlen ilyen szaklap sem működik, így a hazai érdekű és korszerű módszertani elveket képviselő megállapítások a szélesebb itthoni szakmai közönség előtt is rejtve maradnak. A 20. század második felének irodalmával foglalkozó publikációk száma és aránya az utóbbi években némiképp emelkedett az ItK-ban. E tekintetben további szerény növekedésre törekszünk, különös tekintettel a már lezárult és kiemelkedő jelentőségűnek érzett írói pályák tanulmányozására és a kimagasló tartalmi vagy formai hozadékú kortársi alkotások elemzésére. Kétségtelen azonban, hogy a modern magyar irodalommal foglalkozó kutatók számára az irodalmi, kulturális, irodalomtudományi és irodalomtörténeti folyóiratok virágzó bősége kínál publikációs lehetőségeket, míg a régi és a klasszikus irodalomnak az ItK súlyponti folyóirata, és akként feltétlenül megőrzendő.

A régi és a klasszikus irodalommal foglalkozó kutatók és az irodalomértés új beszédmódjainak képviselői között csak igen ritkán bontakozik ki valóságos dialógus. Nem utolsósorban azért, mert a régebbi korszakok kutatóit a hagyományos textológiai-filológiai módszerek alkalmazóiként könyvelik el, a modern és posztmodern irodalom megközelítése pedig általában a kurrens irodalomtudományi módszerek alkalmazásával történik. Valójában azonban számos, a régi és a klasszikus irodalom problémáit tárgyaló tanulmány a legkorszerűbb hermeneutikák szemléleti és módszertani összetevőinek felhasználásával tudta revelálni tárgyát az utóbbi években. Az új beszédmódok nemzetközi tudománytörténetéből is ismeretes mozzanat, hogy egy-egy paradigmatikus(nak szánt) tézisrendszer régi alkotásokon demonstrálja önnön lehetőségeit. Idehaza épp a demonstráció nem kapott kellő hangot, noha ezekben az írásokban sok módszertani tájékozódás, megfontolás, érdekesség és tapasztalat gyűlt össze. Ezért szükséges és lehetséges az ItK-ban közölni az elméleti cikkek egy olyan csoportját, amely a modern irodalomértő stratégiák és a régi-klasszikus irodalom kutatásában használt módszerek és szemléleti elvek tényleges viszonyát világítja meg. A dialógus képességének ilyen elmélyítésével válhat világosabbá az irodalmi köztudatban, hogy a klasszikus irodalomtörténeti tárgy vizsgálatának az akadémikus módszerek alkalmazásával szakító módja az ItK több évtizedes, legjobb hagyományai közé tartozik.

Ezeknek a céloknak a megvalósításához szeretnénk kérni az Ön támogatását is. Tisztelettel kérjük arra, hogy saját tanulmányaival, kollégái és tehetséges tanítványai publikálásra érdemesnek ítélt cikkeivel bizalommal keresse meg szerkesztőségünket. Megtisztelőnek tartanánk, ha időről időre megismerhetnénk véleményét a folyóiratunkban megjelent írásokról, és ha megosztaná velünk javaslatait, ötleteit szerkesztési elveinkkel kapcsolatosan. Nagy segítségünkre volna mindez abban a szándékunkban, hogy az általunk szerkesztett folyóirat a tudományos érdeklődésre leginkább számot tartó tárgyköröket és problémákat ölelhesse fel, aktuális és fontos szemléleti és módszertani kérdésekben is korszerű orientációt adva közben.