
Kecskeméti Gábor 1965. november 30-án született Szolnokon. 1984–1989 között végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának (BTK) magyar–történelem szakpárját. Elsőévesként Tarnai Andor irodalomtörténeti szemináriumára járt, másodéves korától mindvégig szakszeminaristája volt Az alkalmi beszéd irodalomszociológiai vonatkozásai c. szemináriumán. A szakszemináriumi munka során fordult érdeklődése a 16–18. század retorikatörténete és retorikaelmélete felé. 17. századi halotti beszédekből készített kritikai kiadása ötödéves korában jelent meg.

Főállású munkahelye 1992 óta az MTA Irodalomtudományi Intézetének – 2012 óta az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont (MTA BTK), 2019 óta a Bölcsészettudományi Kutatóközpont (BTK) Irodalomtudományi Intézetének – Reneszánsz Osztálya. Előbb fiatal kutatói ösztöndíjas, 1995-től tudományos munkatárs, 1998-tól tudományos főmunkatárs, 2009-től tudományos tanácsadó, 2016-tól kutatóprofesszor. Az irodalomtudomány kandidátusa fokozatért benyújtott, A régi magyar halotti beszéd eszmetörténeti helyzete című értekezését 1996 tavaszán fejezte be és 1997 júniusában védte meg. Az értekezés monográfia-változata 1998-ban jelent meg.

Több sikeres kutatói pályázat közreműködője volt: Akadémiai Kutatási Pályázat A magyarországi irodalom- és tudománytörténet forrásai (1600–1800) címmel (1997–1998), OTKA-kutatás A hitviták magyarországi társadalomtörténete, funkcióváltásai, műfaji rendszere és adattára a 16–18. században címmel (2001–2004), NKFP kutatási pályázat A magyarországi neolatin irodalom feltárására (2002–2006), Pázmány Péter kritikai kiadás című OTKA-kutatás (2003–2006 és 2007–2011 között). Felsőoktatási minőségfejlesztési projektek vezetője: TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 (2011–2013), TÁMOP-4.2.2/B-15/1/KONV-2015-0003 (2015). 2020 óta a Digitális Örökség Nemzeti Laboratórium projektirányító testületének tagja.
Több hazai konferencia tudományos titkára és az ezek anyagát tartalmazó tanulmánykötetek szerkesztője. Tagja volt a 2006 augusztusában Budapesten megrendezett XIII. neolatin világkongresszus előkészítő bizottságának. 2011-ben a magyarországi filológiai és textológiai munkát rendszeresen áttekintő konferenciasorozat szervezésébe kezdett Miskolcon: Filológia és textológia a régi magyar irodalomban (2011), Filológiai és textológiai kérdések a 20. századi klasszikusok szövegkiadásaiban (2012), Textológia – filológia – értelmezés: A 18–19. századi magyar irodalom (2013).
1997 óta az MTA Textológiai Munkabizottságának tagja, 2001–2008 között társelnöke, 2008–2014 között elnöke. 2005–2008 között, majd 2010–2014 között az OTKA Társadalom- és Bölcsészettudományi Kollégiuma Magyar Irodalomtörténet – Modern Filológia zsűrijének tagja, 2011–2014 között a zsűri elnöke. 2007–2010 között a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) Irodalomtudományi (2008-tól: Irodalom- és Kultúratudományi) Bizottságának társelnöke, 2010–2012 között a MAB Bölcsészettudományi Bizottságának tagja. 2008 óta az MTA Irodalomtudományi Bizottságának választott tagja. 2008-tól az MTA Miskolci Területi Bizottsága Nyelv- és Irodalomtudományi Szakbizottságának társelnöke, 2010–2017 között elnöke. 2010–2015 között a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj szakértői kollégiumának tagja. 2016-tól a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság választmányának tagja. A Tarnai Andor-díj kuratóriumának tagja.
1990 óta vesz részt a felsőoktatásban, kezdetben mint az ELTE, majd mint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) óraadója. 1996–1999 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének másodállású adjunktusaként, majd docenseként tanított. A Varsói Egyetemen működő East-Central European School in the Humanities keretében több alkalommal tartott posztgraduális kurzusokat lengyel, orosz, ukrán, fehérorosz, litván doktoranduszhallgatók számára.