(az Új magyar irodalmi lexikon felhasználásával)
SZÖRÉNYI László (Budapest, 1945. március 22.): irodalomtörténész. 1968-ban az ELTE-n szerzett latin–görög–perzsa szakon oklevelet, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1973-tól a JATE adjunktusa, 1983-tól docense, 1997-től professzora. 1980–81-ben Firenzében a Harvard egyetem Reneszánszkutató Intézetének ösztöndíjasa. 1986-ban a Columbia egyetem ösztöndíjasa New Yorkban. 1991–95-ig római és máltai magyar nagykövet. 1997-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének igazgatója. Kandidátus (1982), Toldy Ferenc-díjas (1990). Kutatási területe a magyarországi humanizmus korától a 17–18. századi magyar és európai újlatin költészet (főként a verses epika) alkotásain keresztül a 20. századi és a kortárs magyar irodalomig terjed. Több folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (Vigilia, Magyar Napló, BUKSZ). A nyolcvanas évek közepétől személyes hangú szépprózai írásai is megjelennek.
Művei: Kis magyar retorika, tan., 1988 (Szabó G. Zoltánnal); Múltaddal valamit kezdeni, tan., 1989; Hunok és jezsuiták, tan., 1993; Memoria Hungarorum, tan., 1996; Hosszúlépés, kisprózák, 1997; Delfinárium: Filológiai groteszkek, tan., 1998.