Forrás: SZÉKELY Artúr, A korrektúrajelek alkalmazása, Bp., 1961, részletek.

Néhány korrektúraolvasási útmutatás

Alapvető szabálynak tekintsük, hogy a korrektúralevonaton a sorokat, a javítandó szöveget ne futólag, gyorsan, hanem inkább „fékezve” olvassuk. Így sokkal biztosabban észrevesszük a hibákat. A hosszabb neveket, számokat, idegen nyelvű és az olyan négy-öt és ennél több szótagból álló szavakat, melyekben sok az egyforma betű (pl. megengedhetetlen, áthatolhatatlan), ajánlatos még lassabban, esetleg szótagolva olvasni. Különös gonddal kell olvasni a címeket és a kiemelt verzális sorokat.

Ha a szedésben táblázat fordul elő, ellenőrizzük, hogy nem keveredett-e a léniák közé oda nem való, másféle vonal. Nézzük meg, jól összeérnek-e a léniák sarkai, jól egymás alatt állnak-e az oszlopszerűen összeállított számok, helyi értéküknek megfelelően; a tizedes, az ismétlőjelek függőlegesen, vonalban állnak-e.

A korrektúraolvasáshoz nagyfokú figyelem kell. Ezt azonban olvasás közben ne koncentráljuk túlságosan egy hibára, mert akkor – tapasztalat szerint – nem vesszük észre a mellette vagy a közelében levőt. Ezért a hiba kijavítása után ajánlatos két-három szóval visszakozni, és így ellenőrizni a további szöveget.

A javításokat lehetőleg a levonat jobb szélére írjuk. A bal oldalra írhatjuk az esetleges megjegyzéseket. Ha túl szélesek a szedett sorok vagy a szedés kéthasábos, a bal felén előforduló hibák javítását a bal oldali margón tüntethetjük fel.

A javításokhoz ne használjunk kemény ceruzát. Legjobb a kék tintával írt javítás.

A bejegyzett korrektúrajeleket és a javításokat tisztán, világosan, jól olvashatóan írjuk le, hogy újabb hibák ne keletkezhessenek. Különösen ügyeljünk az egymással könnyen összetéveszthető kis- és nagybetűk (pl. k és K, u és U, x és X, z és Z, o és O és a nulla) jelölésére.

Hogyan kell a hibákat kijavítani?